Fogszabályozás

Hány évesen ideális a fogszabályozás?

Az ajánlások szerint az első vizsgálatnak akkor kell megtörténnie, amikor az első ilyen jellegű problémát észleljük, és ez nem lehet később, mint 7-8 éves korban. Ilyen kis gyerekeknél nem feltétlenül szükséges maga a beavatkozás, de az alapos vizsgálat előre jelezheti a legideálisabb kezdési időpontot. A korai fogszabályozás vizsgálat ezen kívül feltárja az addig esetleg láthatatlan problémákat, és nagyobb esélyt biztosít a hatékony kezelésre. A körültekintő beavatkozás pedig nem csak akut problémákon segít, de megelőzi azok későbbi súlyosbodását is. Ha mégsem szükséges a kezelés, a fogszabályozó szakorvos csupán nyomon követi a fogak helyzetét, és csak akkor avatkozik be, amikor muszáj. Fény derülhet például arra, hogy a már kibújt metszőfogak esetleg túlharapást, nyitott harapást, fogtorlódást okoznak.

A korai fogszabályozás előnyei

• Helyet teremthet a torlódásban lévő maradó fogaknak
• megelőzhető a későbbiekben szükséges fogszabályozási célból történő fogeltávolítás
• Az állkapocs formálásával kialakítja az arc szimmetriáját
• Elkerülhetővé teszi a kifelé dőlő pozícióban lévő metszőfogak következményeit
• Megtartja a még elő nem tört maradó fogaknak a helyet
• Csökkenti a későbbi fogszabályozó szükségességének esélyét.

Gyermekkori és felnőttkori fogszabályozás közötti különbségek

A gyerekkori és felnőttkori fogszabályozás között a fő különbség az, hogy felnőttkorban az állcsontok növekedését fogszabályozással már nem lehet befolyásolni, így a kezelési eszköztár lecsökken. Emellett idősebb korban a fogágybetegségek meglétével, állkapocsízületi problémákkal és foghiányokkal is gyakrabban kell számolni, mint gyermekkorban.

Felnőttkori fogszabályozásra akkor lehet szükség, ha a fogazati vagy állkapocs-rendellenesség gyermekkori kezelése elmaradt. Emellett okot adhat idősebb korban történő fogszabályozásra, ha egy korábbi fogszabályozó-kezelés után a rendellenesség visszaállt, vagy ha a fogak elvesztése miatti fogvándorlást kell visszafordítani.

A fogszabályozás menete

A fogszabályozás menete két szakaszra bontható.

Az első, aktív fázisban a fogakat addig mozgatják, míg ideális helyüket el nem foglalják. Ez a szakasz általában egy-két év, de az idő nagyban függ az egyéni reakciókészségtől, és attól, hogy későbbiekben szükséges lesz-e egyéb szájsebészeti vagy protetikai utókezelés.

A második, passzív fázis célja a fogak helyben tartása egészen addig, míg az azokat körülvevő fogágy át nem épül új helyzetnek megfelelően. Amennyiben ez a kezelési rész kimarad, a fogak elkezdenek visszarendeződni. A fogak helyben tartására szolgáló eszköz a retenciós készülé, mely lehet rögzített vagy kivehető készülék.

A felnőttkori kezelés kapcsán meg kell említeni az állcsontokat érintő, úgynevezett orthognathiai műtétet is. Ezzel a beavatkozással felnőttkorban is befolyásolni lehet az állcsontok egymáshoz való viszonyát. A műtét fogszabályozási előkezelés után végezhető, melynek során a fogakat úgy állítják be, hogy a műtét elvégzésével a fogsor záródása tökéletes lehessen. A műtét utáni finombeállítások szintén fogszabályozó kezelés

A fogszabályozás során a nyelv helyzetének befolyásolására – amelynek izomereje nem elhanyagolható tényező a kezeléstervezésben – logopédiai kezelésre is szükség lehet.

Fogszabályozó készülékek típusai :

• Önligírozó multibond fogszabályozó készülékek, melynek fém és esztétikus porcelán típusát alkalmazhatjuk
• „Láthatatlan” fogszabályozó készülékek
• Kivehető fogszabályozó készülékek (funkcionális, bimaxilláris kivehetp készülékek
• Myofunkcionális trainer
• Retenciós készülékek ( retainer, kivehető retenciós készülékek, retenciós sínek)